Úgy támaszkodj vállamra, hogy
az évek sűrű percekké olvadnak,
és a gőgös Nap elénk térdepel.
Szégyellőséged kijózanodod,
esztelenül szemérmetlen leszel.
Úgy simulj lelkemhez, hogy
tűzruhában repít a varázsló félelem,
s míg mozdulatlan kék zafír a Föld,
érintetlen világgá nősz bennem.
Legutóbbi módosítás: 2015.03.29. @ 19:54 :: Serfőző Attila
