Amikor az erdőn jártam,
Képzeljétek, hogy mit láttam.
Fent ültem egy tölgyfa ágon,
Gondold csak el kisbarátom.
Ahogy a makkokat szedtem
Szajkó szállott el feledtem.
Pletykás szajkó erdő őre,
Mit is jelez, mit mondd csőre.
A jelzésre körül néztem,
És a tisztáson fent, éppen,
Ballagott egy barnamedve,
Látszott rajta jó a kedv.
Lépes mézet szopogatott,
Két mancsában nagydarabot.
Körül dongták kicsi méhek,
Siratták a lopott mézet.
Csípték, szúrták barna mackót,
Még sem hallottam egy jaj szót,
Mert vastag a nagy bundája,
Nem érte át méh fullánkja.
Reá sem hederített medve,
Nagyon meg volt elégedve.
Ám egy szemfüles kis méhe,
Orrára szállt ez lett vége.
Vége lett ám a jó kedvnek,
Orrba szúrták mérges méhek.
És egy méhecske fullánkja,
Bent szakadt az orr lyukába.
Ordított és orrát fújta,
Még a mézet is eldobta.
Ám az orra egye dagadt
Fájó feje majd széthasadt.
Parázsként égett az orra,
Mit csináljon, hová dugja?
Így lépett a kis patakba,
Orrát dugta hűs habokba.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Nagy L Éva
