Minden fájdalmad súgd nekem,
s én szelíd hullámmá oldom, – Jobb volna úgy, hogy hullámokká. Egy hülye Old Spice-os vicc jut eszembe erről a sorról.
elfolyó könnyekben terítem szét
mélytükrű, szaladó szememen.
Rosszkedved sugaras szívemre sóhajtsd,
mosollyá szelídül a bánat,
fond szemembe parazsas szemeid, – A többi még emészthető, de ez a kép már komikumba hajlik. Szembe fonni szemeid… meredek elgondolás, amellé ugyanezen szemek egyike fentebb már szaladt.
gyengédem érintem a szádat.
Gyere hozzám éjfekete sűrűn,
hamvadó tested dobd el nálam,
a sötétet ölelve lépj közel,
a fény udvarában várlak.
Gyere hát, áldjuk ünnepé az életed,
lassúdú időben szertelen a tánc, – Lassúdú… ez nyilván valami elírás lesz. Ha nem az, akkor nem értem.
egy végtelen dal csak, mi marad
ha jössz majd, dúdoljuk halkan halálod.
Pálfi Zsolt 2013.12.19
————–
Kedves Zsolt, némi újragondolás után visszavárjuk. Üdv: NHI
Legutóbbi módosítás: 2013.12.20. @ 09:31 :: palfizsolt