Acsádi Rozália : AHOL ÉN JÁROK

Nyomtatás

Ahol én járok,

ott sötétebbek a fények.

Kialszanak

és újra égnek,

szürkülnek, sápadnak,

messze érnek,

és néha földig hajlik

szikrájuktól a tánc.

Ahol én járok,

pacsirták járnak arra.

röptükhöz mérem léptemet.

S ha hívnak társuknak a gallyak,

szó nélkül,

tudod, velük megyek.

Én a hajnalok fényével játszom,

ha falevélen vízcsepp hempereg,

a fényt letépem,

nézem, megcsodálom

s ha mégis sötétebb tőle a reggel,

hát sír a hangom,

sír a hallgatásom.

Ahol én járok,

ott a fűzfasípok némák,

és elmúlott a lányok táncos kedve,

a harangok befele zúgnak

és az utcák bársonycsenje

mindig elriaszt.

ha te is elsiratsz,

hát nem lesz senki,

aki a csendet elrebbenti

s aki a bennem zúgó harangokat

lecsillapítaná.

Mégis:

ha áldást kérek,

a kérés nemcsak ennyi:

de szeretnék

egyszer messze menni,

ahol te jársz,

és ahol megismerhetem talán

az áldatlan mezők

keserű illatát.

( FŰSZÁLAKAT SODOR A SZÉL, 1994.)