Nagy L Éva : kiáltok

 

 

feszülnek izmaim

de mégis mint a fákon

és a hervadt orgonákon

átsüt rajtam a szél

éjszakáim

rászáradtak önmagamra

sebeim kitakarva

s a könnyeim

peregnek mint az átok

és kiáltok

de jó annak kit az ég megáldott

 

Legutóbbi módosítás: 2013.12.17. @ 18:00 :: Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával