feszülnek izmaim
de mégis mint a fákon
és a hervadt orgonákon
átsüt rajtam a szél
éjszakáim
rászáradtak önmagamra
sebeim kitakarva
s a könnyeim
peregnek mint az átok
és kiáltok
de jó annak kit az ég megáldott
Legutóbbi módosítás: 2013.12.17. @ 18:00 :: Nagy L Éva