tarka képzetem fakult vásznára
lila íriszeket rajzol a tavasz
szivárvány szirmokat ejt kertembe
bokrai közt böjti szél sepreget
párját keresve csattog a csalogány
rózsaszín felhőkön akad fenn imám
bíbor izzású mézízű alkonyon
szívem mélyéből szabadul sóhajom
sárga sóvárgásba csomagol az est
zöldbe hajló álmomra vigyáz a csend
szelíd borzongással szendereg a szó
ezüst holdsarló titkon hívogató
violaszín bársony éji nyoszolyán
gyökeret ver bennem a vágyakozás –
narancs derengéssel nyújtózó hajnal
átsugárzik rajtam erdőillattal
hófehér gyolcsba burkolom lelked
szalmaszőke mezőn fut képzeletem
égszín remegéssel pillangó szárnyán
nesztelen mozgás felhővonulás
gyöngyház gömbsátor pitypang bóbitán
selyemszálakon hintázó remény
tengerkék szemed partján ringatózik
egy eltemetett régi ölelés –
piros ajkamra tetovált csókkal a
szürkét palettámról végleg száműzve
aranyporos puha kereveten
igent mondok a hívó kikeletnek –
Legutóbbi módosítás: 2015.03.26. @ 17:27 :: D. Bencze Erzsébet