Mondd! Ugye szépek? Ezek a falra hányt borsós képek,
És a napsütötte álmok, melyeken most elmélázok.
Kicsit egyedül maradtam, mint szellem a palackban,
De én így sem bánom, ha kell, hát nagyon fájjon.
Minthogy hazudjak magamnak, inkább maradjak szabadnak,
Van az úgy, hogy nincsen semmi, de ha lenne, inkább ne lenne.
Az élet mindenre választ ad, hát várok a feleletre.
Ki vagy Te? Mondd hol vagy? Meddig kell még várjak?
Lecövekelve önmagamban, mozdulatlan álljak?
Felgyorsított élet, suhanó elmosódott árnyak,
Reményekkel megtelt, soha nem szűnő vágyak.
Fellapoztam ma is a könyvembe hullajtott könnyeket,
Én ejtettem rá, lelkemből a könnycseppeket.
Felolvasom még néha a betűkről, önön magamnak
Aztán lapozok és tovább beszélek, az üresen kongó falaknak.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.26. @ 16:26 :: Dombi Anett
