Lázak és házak, neszek
és pillangók, furulyából szóló
ajtónyitogatók,
és pillangók, furulyából szóló
ajtónyitogatók,
Elszökött, eltűnt hát a bánat,
itt jár velem, perzsel a láng,
mint a szikrázó nyár, árad.
Kint és bent sétál, kipattan
vágya, itt pihen a boldogság
fénylő aranyában meghitt
kettőssége, fülemben zenéje,
hallgatódzó fénye, létemnek
miértje. Lázak és házak,
neszek és pillangók, furulyából
szóló ajtónyitogatók, kívül a
zene és beljebb az ének,
mélysárga fénye, vérvörös
zenéje kedvesem szeméből
száll legszebben szélnek.
Legutóbbi módosítás: 2014.02.01. @ 16:21 :: Vajdics Krisztina