Látom ahogy anyám jön, lassan lépked felém, köszön…
Látom,
ahogy anyám jön,
lassan lépked felém,
köszön,
csókot ad gyermeki arcomra,
hideg ajkáról
valami jó érzés bújik belém,
beleborzong bőröm.
Ó, pislákoló lámpafény,
koldus szívemnek küldtél
szakadt álmokat.
Megvicceltél.
Még a pöttyös labdám is
hallottam pattogni,
átgurult a szobán a múlt.
Nem nagy siker lelkemre
dobni fájó képeket,
összehordani holt emlékeket,
csak elszáradt szalma,
mit egy eldobott gyufaszál
már rég felégetett,
csupán füst maradt.
Most
anyám jön felém
a lámpafény alatt,
csak a hintaszék nyikorog.
Hópehely az ablakban
benéz, vigyorog,
már tudom,
nem álmodom,
hófehér a táj,
hófehér a lélek,
gyermek szívem vár,
de testem körbezár.
Itt hideg van,
s félek.
Jöjj értem, anyám!