Sosem láttad könnyeimet,
hitted mindig víg dalom,
szelíd lelkem még felijed,
ha ruhámat gombolom;
észre ne vedd fájdalmamat,
hogy odvában sír szívem,
meghasad a négyes fogat,
mellkasomban lágy ívben.
Fáradt vagyok, fogytán erőm,
gyenge virág a karom,
csontom mélyén sorvad velőm,
pillantásod vigaszom;
szemed kékje pajkos felhő,
messze űzi bánatom,
nevetésed kristálycsengő,
búm a szélnek átadom.
Sosem látod könnyeimet,
őriz mindig víg dalom,
szelíd lelkem még felijed,
ha ruhámat gombolom.