Thököly Vajk : Az utolsó virág

Hallgasd meg!

 

 

Elhagyott csillag az égen,

Sötét felhők sűrűjében,

Se Nap, se Hold nem vigyázza,

Fényét folytja önmagába.

 

Magányos levél a szélben,

Hatalmas hegyek ölében,

Viharnak énekli dalát,

Esőnek mondja bánatát.

 

Tavasszal én még elhittem,

Hogy a nyárral örök lettem,

De már ősszel megroskadtam,

Hideg télbe belehaltam.

 

Utolsó virág a réten,

Szirmát veszti kis szívében,

Reménnyel tűnik a földbe’,

Feltámad talán jövőre.

 

Kíméletlen nem lesz egy sem,

Ki elkísér csendben engem,

Az utolsó útra mentem,

Sírok bánatos lelkemben.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Adminguru