Nullát osztani felesleges,
S mióta az érzelmi életem nulla lett
Nem is igen próbálkozom ilyesmivel,
Nem gyötröm magam műveletekkel.
mert fájna, bárhogy szorozgatok
Az életem is, én is csak nulla vagyok
És nincsen aki hozzáadna, kivonta magát
Itthagyta nekem ezt a kövér nullát,
Nulla, és mégis létezik,
Nulla, és mégis fáj,
Én meg sírok, sírok felette,
Én vagyok a nulla, aki osztódni szeretne.
——————–
Mint fentebb megállapíttatott, a nullát bárhogyan osztjuk, nulla marad, így aztán logikailag nem áll össze a vége, valószínű, hogy a nullaságon kíván változtatni a lírai én, ez volna a vers íve, ehelyett visszakanyarodik oda, hogy ő egy nulla, és az a vágya hogy osztódhasson… további nullákra. Biztos vagy benne, hogy így akartad? Nyilván nem. Egyebekben ötletes, jó lesz ez, ha kicsit újragondolod a konklúziót.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Gáspár Zselyke