Zajácz Edina : Menedéked

2014.02.07. Zajácz Edina Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Úgy érkeztél hozzám, mint eltévedt madár,
ki hosszú útjáról hazaszáll párjához,
s kit nem csábít többet pompás látóhatár.

Csőrében egy száraz, csontfehér nyírfaág,
tétován nézte, hogy helyére fonva
foszlott a fészekben meglapult árvaság.

Úgy érkeztél hozzám, mint éhező koldus,
ki kérges tenyérrel munkáért bezörget,
s ajtómban büszkén áll, mint óriás cédrus.

Törzset nem hajlított, világolt szemembe,
csak néztem magasra, milyen hatalmas lett,
mint haldokló Krisztus, ki vágyott a mennybe.

Legutóbbi módosítás: 2014.02.07. @ 18:15 :: Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.