Újra ha kékel az ég,
daltól a hangos a rét,
napszínű fátyla alatt
nyílnak a fénysugarak.
Pattan a rügy. Hova nő?
Zöld-örökös csoda ő.
Pattan a rügy – a szirom
lágy keze álmaimon.
Nézi az utcai nép
hajlatain, ami szép,
távoli szín-koszorú,
s oly gyönyörűn szomorú.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.26. @ 08:07 :: Böröczki Mihály - Mityka