Németh Lajos képe
Mindig engedetlen voltam,
lelkedben néha tompa fájdalom,
mégis benned lüktettem
és maradtam örök sarjad anyám.
Belőled nőtt ki piszkafa testem,
míg ringattál addig volt jó,
már felfedező vagyok ,
poros utakon, éhező vándor.
Most útkereszteződéshez értem,
hogy merre induljak, nem tudom,
jobbra nézek,nagy hegyeket látok,
balra fordulok, sivatag.
Túl sok a kérdés, és szomjazom,
tévedés volt elindulni, visszafordulok,
de hiába megyek, már nem látlak téged.
Kérlek! Ringass még, ringass anyám!
Legutóbbi módosítás: 2014.02.14. @ 15:00 :: Kató Marianna
