üresen krákog az
iszonyú ködben köddé váltan
neveti panaszod hangtalanul
nincs neve sem
s ha lenne se tudnád kit szídj
őt-e vagy bolond magadat
félsz egyedül de
ezeregy éjszaka óta hagyod
elvenni azt
ami pont neked pont rád érted
mily csacsi vagy
mily csacsi vagy
ugrálsz még de hiába
nem terem ott már semmi
rohadt gyömölcs leszakítod
leve csorran
rád mosolyog a salak a szemét
gyilkosok árnya
Legutóbbi módosítás: 2014.02.18. @ 19:08 :: Bogár Gábor