Nincs már út mi hozzád
elvezet,
életem vészharangját
szorítja kezem.
Engem csak az Isten,
ha szeret,
fekszem egy sziklaszirten
s üvöltöm neved.
Ha majd talán egyszer
hiányzok
talán meg is keresel,
én még itt vagyok,
Sziklaszirten fekszem,
üvöltök
s lassan újra megtelnek
a csúf szemgödrök.
————
Kedves Levente! Felkerült verseidhez képest, nem érzem, hogy itt valami többet adtál volna hozzá. A harmadik versszak teljesen közhelyesre sikeredett. A rímek is több helyen sántítanak, illetve csupa e hangzóra végződnek, ezzel unalmassá válik az egész vers. Fontos, hogy ebben a változatosságra is figyelj, ne elégedj meg azzal, ami elsőre talán jónak, vagy gördülékenynek tűnik. A szókincsed bővítése nagyon sokat lendíthet azon, hogy minél változatossabban fejezhesd ki magad!
Versedet naplóba javaslom.
üdvözlettel: Kőszeghy Miklós
