Ránk tört orvul a tavasz,
ahogy kertek aljára kúszik be a köd.
Kötött ködmönként lógnak a fákról
kövér vízpárafüggönyök.
S áttűz bár a hajnalfény az árnyon,
(reménynek kevés még, hitnél talán több)
de ott lapul már, mint aszott magban élet,
és felragyog néha a színfalak mögött.
Bár erőnk elég lenne látni azt csak!
De szörnysziluett villan a sorok között.
Tán megvakultunk végleg ez inverz villámtól
mi orvul, mint a tavasz belénk költözött.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.05. @ 17:18 :: Irlanda Máté