Szilágyi Hajni - Lumen : Pirkadat-harang

 

Fehér-leplét teríti szét

a vénülő alkonyat,

a fáradt tél nehéz léptekkel

vánszorog hangtalan,

arcunkra nyílnak a didergő csillagok .

 

a réseken át…

 

Álmainkon foszladozik a lassuló idő,

légi táncot jár testemen kezed,

végtelen-mély ölébe ringat a dúdoló éj,

hangod örvényébe kapaszkodva

zuhanok, szelíden.

veled…

 

Szárnytalan szállunk,

múlttá éljük a pillanatot,

köröttünk oldozatlan kering a csend,

az éjszárny sóvár reszketéssel éled,

halk pirkadat-harang kondul az égen.

 

felettünk…

 

Hunyorog ránk az égi láng,

pillámon megbújik leheleted,

kint keringőző hópihékben

mossa arcát a reggel,

bent suttogó imám hasít a csendbe.

 

ringass kérlek…

két karodban…

ringass engem…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2007.12.17. @ 22:45 :: Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"