George Tumpeck : Alvilág vagy pokol

Nyomtatás

A lentnél is van lejjebb –

mondtam egy napon,

hosszasan tűnődve

egy csendes hajnalon.

Emlékszel e arra, mikor

együtt loptuk a napot,

elfelejtve mindent,

a mát és a holnapot?

Vidáman és önfeledten,

s a lelkem szárad rajta,

gyermeknek maradni

mindenki akarta.  

Mert volt rongylabdánk

és senki sem várt otthon,

majd szerelmes séták

ott lent a Duna-parton.

Emlékszel e arra, mikor

pincékben aludtunk,

a reggelihez tejet a

boltok elől loptunk?

Emlékszel e arra,

ki az első pofont adta?

S biztos vagyok benne,

többször is visszakapta.

Alvilág vagy a pokol,

mindegy volt már nekünk,

nem érdekelt senkit,

hogy holnap mit eszünk.

Tartozni valahova –

egy örök álom maradt,

kolduló kezedbe

temeted arcodat.