Futottál-e szárnyas kezekkel
virágos mezőnek adva talpad
ütemes érintéseit?
Persze – belealudtam.
Kinőtt egy púpos álmom.
Játszottam a szavakkal,
ahogy gyerekként szerettem
felnövésem titkait,
álmomból úgy riadtam,
karom utánad nyúlt,
már lemondón aludtad
legszebb álmodat,
hogy gyümölcsöt kért
a szám, és adtál helyette
csókokat, megmentve
így magunkat
tudásunk fája alatt,
és ha lecsatolt biciklivel
is, de azért ezentúl is
a feljövő Holdra bambulunk.
Te ott – én itt. Bárhogy hangzik,
ma elmondom neked,
milyen sanyarú volna
életem, ha sosem
ismerlek meg,
és könnyeim közt
csak istenítenélek.
Talán levelem nem jut el
hozzád időben, azóta
gyerekülést kellett
rászerelni a kétkerekűre.
Egyedül élek. Míg
képzeletben hiszem,
hogy a másik felem
(igazi férfi mint)
Te vagy, tudom,
ha másképpen
élünk, megmentjük
szerelmünk, mert
valósra álmodjuk.
De önbizalmam
álmaink csecsszopója
lett. Felnevelem,
addig is az Isten
sokáig éltessen!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Marthi Anna
