Nem hálhatsz velem!
Édesanyád csupa kerti virág közt szült meg a kertben,
Combjai közt a fehérlő nagyfejű íriszek álltak.
Esküt tettem az évről-évre kihajtó virágra
Mint a saját gyerekem, cseperedsz fel itt szeretetben.
Illatos armeriából fonj koszorút a fejedre,
És kanyaríts legalább egy keskeny övet derekadra!
Türoszi bíbor szép köpenyem már rég neked adtam,
Ily kora hajnali órán, pont illik fenekedre.
Már nem kérhetem azt, hogy szólíts édesapádnak,
Úgyis utálom a bamba szülők eszement gügyögését,
Nőnek s hajnali múzsának egyaránt gyönyörű vagy,
S érzem előszeleit egy nagy felhőszakadásnak.
Látom, hogy kiraboltad a régi lugasból a szőlőt,
Kéjsóvár bögyörői itt kotorásznak öledben,
Szép szemeket keresel s csecserészel mind sebesebben,
És kacsokat penget mutatóujjad, pici bőgőt.
Mondd, mostál-e kezet, mielőtt a gyümölcsbe kotortál?
Tedd szépen kezedet oda fel gyönyörű koszorúdhoz,
Hadd keresem meg az ajkammal a bogyót, ami kedves,
Engedd el magadat, mer’ ilyet sohasem gyakoroltál.
Bátran tedd le a combod, bőven bírja a vállam
Hadd pukkanjon az érettebb szeme végre a számba,
S halljam a melled alatt, be- begyorsul a szív remegése!
Mámoros ím e szüret, még must zamatú a szakállam,
„Hölgyválasz” szava csillog a pajkos zöld szemeidben,
S mégy a lugasba az érett, nagy fürtű maradékért.
Szép szóval nem adod? Hát mondd, hogy mit tegyek érte!
Bármily csendes az ősz kint, hangos a vér szava itt benn.
Gránát alma levével játszod a mesteri rítust.
Tűzpiros ajkad alatt kifakadnak a nagyszerű gyöngyök,
Könnytelenül sír új örömöt le a bronzszínű arcod,
És diadalmasan állok a téren akár Palatínus.
Hajnali múzsám, látod-e, felcseperedtél!
Már csak az ősz csöregés avarát kell versbe csiszolnom.
Azt hiszem azt már téli mamuszban a kertbe megoldom.
Aphrodité zajos ünnepe vár odakint. Csak eredjél!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Neogrády Antal
