Marthi Anna : 11:11

2014.04.15. Marthi Anna Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Kapunyitási lázban ég bennem a nőisé

Felmérhetetlen adakozás

Fullextrás rögeszméktől szabadulok, arccá enyvezett versek szemüvegén leslek.Nevezzük életnek? V

olt a múlt. Bűntelenséggé vetķőztet halovány, màr-màr àtlázszó,

 

üvegbőröd könnyeim lombikja

Hány talàny orđító vadàllat volt, betapasztott szájjal. Jöttél, azóta fogságban szárnyaló 

némaságot a szerezetéhség fertőzte meg. Bánhatnám, 

az alaktalanító önismetet rám szàrított lépteit, leheletedet, közben 

feltérképezett más világokat. Kegyetlen szókimondàson át bejártuk az Ego minden

Zegzugàt.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.04.15. @ 06:27 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak