A folyó arca ma megint ráncos,
de elsimul néha, mintha az idő
visszaszállna, vissza egyenest,
valami könnyű párát von magára,
mikor hűs balzsamát megtalálva
tükrére hajol, ha feltárul az est.
Nehéz arcába nézni ma megint:
öreg s beteg is talán, meglehet.
Gyökerek mélyesztik vonásait,
egyik egy kicsit felsebez valami
régi heget, mintha csak vétlenül
érintené azt az ívet, azt a hajlatot.
Csendes ma minden mozdulata.
Akár a visszaszálló idő a múltat:
felállsz a fák alól és otthagyod.
Az ÖTÖDIK ÉVSZAK c. kötetanyagomból (2014.) ©
Legutóbbi módosítás: 2014.03.06. @ 06:31 :: Acsádi Rozália