Időközben elhunyt édesanyám ellen,
akit a csontrák ártatlanul vitt el,
vádat kell beadnom, most, hogy felnőtt lettem.
Szólhatott volna, hogy egyedül voltam,
és ha ő távol lesz, újra magam leszek,
de nem szólt, csak becézett, ringatott engemet,
s most itt állok idétlenül, és becsapottan.
Én, kérem igazán nem tudhattam róla,
hogy egyedül voltam fogantatásomtól,
hogy hihettem volna szerető karokról,
hogy nem voltak mindig engem átkarolva.