Fény-képek az égen,
lángarcú sugarai
rézsút reánk vetülnek.
Búcsút zihál mellettünk
a nyáresti szél,
és a Hold megigazítja
friss, ezüst fürtjeit
szemed tükrében.
Csillámpor rezeg
gyöngynevetéseden,
hangom petárdáinak füstje
liliom lelkünkben
színes illattá szelídül.
Ahogy bágyad a fény,
lassan ránk borul
a gyémántpettyes ég.
Nekünk készülődnek hullani
a csillag-kamikázék.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.14. @ 12:08 :: D. Bencze Erzsébet