Milyen jó annak, akit szeretnek.
Lemosnak róla kiabálást, szidást,
megannyi félelmet, elkanászodást, buftiságot.
Nem gyilkol, üt, vág, szorong a lustaságban.
Tettei, délceg léptei lesznek, nem mossák ki
belőle az alkotó kedvet. Nem érzi minden
kiránduláskor, hogy elbújna, haza se menne,
nem sírna, mert teher a lelke.
Bomlaszt és felrúg, tanulni gyáva.
Belenéz farkasszemekkel a pusztulásba.
Legutóbbi módosítás: 2014.05.19. @ 07:13 :: Marthi Anna