Vézna kicsi testem –
de szerettelek
kamaszkorom kedves költője,
Dutka Ákos!
Belenézek a tükörbe,
s most értelek,
mivé lettem, látod?
Vézna testem
itt lobog a márciusi télben,
amikor rügyeket bonthatna
a tavasz!
Lecsavarja valaki
ezt a reménytelen lángot,
hiába lázad a szívem.
Te megértesz engem, ugye,
Dutka Ákos?
Vézna lett a testem,
nem jó már csak hamunak,
ezeket a sorokat is
csak magamnak írom.
Meghalt bennem a lélek.
Tudom, ezt te is megélted,
de nekem szokatlan még,
hogy a szerelem feláldoz,
segíts, ha tudsz,
Dutka Ákos!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Nagy István Attila
