Fordította P. Tóth Irén
Szelíden mosolyog a tó
a napsugár melegében,
mikor megtörik az ég
egy hullám csillanó szemében.
És mélyében, fekete sár
heves küzdelmeket bújtat.
Az alvó tó kristály vizében
ezernyi élet meglapulhat.
Mi is becsapjuk a világot
csend-hullámok mosolyával.
Nyugalmunk látszat, hisz annyi érzés
dúl a szív rejtett zugában!
Cincinat Pavelescu: Adâncuri (Román)
Ce liniştit surîde lacul
Sub caldul razelor de soare,
Cînd ceru-albastru se răsfrînge
În unda lui scînteietoare.
Şi-n fundul lui, noroiul negru
Ascunde lupte îndîrjite.
Sunt mii de vieţi ce se frămîntă
Sub clarul apei adormite.
Şi noi zîmbim cu-nşelătoarea
Seninătate-a unor unde.
Ce calmi părem! Dar cîte patimi
Adîncul inimii n-ascunde!
