A parti séták megkötött csendje
kapaszkodás az ismeretlenbe
önnön magamhoz érő ölelés
csak az idő az idő az kevés
Levetkőzhetnénk meztelenre
magunkra megint mázat kenve
eltünne minden tévedés
csak az idő az idő az kevés
Szoborrá fagyni egy teremben
látogatókkal nézni szembe
sebeket ejteni mint a kés
szemükbe köpni idejük kevés
Oldódni fel az értelemben
ne kelljen mindig megfelelnem
legyek akár tudatban a rés
mindent eltakarni az időm kevés
Máglyán elégni veled egyben
szavaktól izzó nagy melegben
talán lehet még újabb ébredés
csak az idő az idő az kevés
