Kerestem gömbölyű éjben,
széteső estékben,
fűszál hegyén, ringó harmaton.
Beleköltöztem de
értetlen hajoltak rám
didergő hajnalok.
Karnyújtásnyira voltak
fényt-csorgató füzekbe
öltöző nappalok,
de valami mindig
visszatartott, hogy égig,
időtlenül szívekbe nőjek.- ez az égig / időtlenül szívekbe nőjek kettősség zavaró … én kihagynám az égig jelzőt…és ami maradt abban is tennék egy szócserét: „hogy szívekbe nőjek időtlenül”
Bimbó helyett rólam csak
tüskéket törtek.
Valami hiányzik belőlem.
Derű, fájdalom, hegek,
sóhajok vibrálnak bennem,
s én érzésekre mégis szomjasan
már gyökértelen töltöm be a teret.
A világ hogy lehet,
hogy nélkülem is kerek?
*
(Videómon: http://youtu.be/U47bxwadX0Y )
Legutóbbi módosítás: 2014.03.15. @ 13:00 :: Bakkné Szentesi Csilla