Tálos Csegő : Júdás

Nyomtatás

Júdás, Júdás elárultál,

mint a kereszt, majdnem úgy fáj,

szerettelek, s te is engem,

csókod tőr lett a szívemben.

Szegény Jézus, nem vagy Isten,

szavaidnak mégis hittem,

úgy gondoltam, talán egyszer

a szerencse engem meglel.

Júdás, Júdás mért nem hittél,

majdnem mind hisz, aki itt él,

csodát tettem érted s másért,

Isten nem tesz önmagáért.

Szegény Jézus, te és csodád,

kik elhiszik, mind ostobák,

pénz beszél és kutya ugat,

megváltják ők önmagukat.

Júdás, Júdás, hogy üdvözülsz,

ha a gonosznak te fölülsz,

ő mondta, hogy nincs is Isten,

mit szenved ez kertjeinkben.

Szegény Jézus, szenvedsz, minek,

mindig csak jót a többinek,

nem vagy te más, jámbor bolond,

mögötted nyáj, s rajtad kolomp.

Szegény Júdás, mit én látok,

rosszabb lesz, mint ezer átok,

Júdás, Júdás késő bánat,

állítják már keresztfámat.

Jézus, Jézus megbomoltam,

bár lehetnék máris holtan,

ments meg engem, veszejtsél el,

Isten-ördög erejével!