Bennünk fut az idő,
s törünk ezer részre,
minél több rész – inkább
látunk az egészre!
Éjjel lámpát kapcsol,
pirít a sötétre.
Könyvet lap-lapoztat
a halálos tétre.
Nem nyer semmit rajta,
magát veszni hagyja.
Cifrázza a csöndet,
mint folyót a habja.
Gondszivárvány foglya,
elhagyás a gondja;
piros alkony-kendő
lebben horizontra.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.25. @ 09:00 :: dudás sándor