Szent Iván éjszakán
fantomok járnak,
szellő motoz fülemben.
Ágyam felett puha a csend,
takaróm alatt
örökzölden hömpölygő vágy.
Sűrűsödik az est,
párnámon ring
képzeletem…
Telistele az ég,
csillagok gyúlnak
máglyák hegyén.
Pattog a szikra,
ugrik a lány,
lebben a szoknya,
tündér varázs…
Szent Iván éjjelen
parázsló szerelem.
Rég elmúlt éjfél,
a Hold mindjárt
leszédül az égről…
Még röpdösök,
részegen integetnek
felém a sarkkörök. –
Tűz-lángú liliomok
illata szítja
izzó rejtelmeimet,
de százszorta köszönném
az édes kábulatot veled…
(minden éjjelen)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: D. Bencze Erzsébet