Böröczki Mihály - Mityka : Bodza

Nyomtatás

Nem ültették, de szaporult ezerszám,

az utak mentén, lassú kertek alján,

szétterült-borult, mint egy fehér sátor,

a május benne virágzott magától,

és mint aki két, három hétre ráér,

úgy virulázott szét a virágtányér,

a friss levegőt összebabonázta,

a csöppnyi szirmok szerte fújt varázsa,

rákiabált az arra baktatóra,

az illatát a lába elé szórta,

a Teremtőtől annyi jót öröklött,

a virágjában napfény ízű szörpöt,

s a feketére gömbölyült bogyóból,

kis akarással kiforrott a jó bor,

s ha gyűrték, törték, óvták nyakra-főre,

a pálinka is kicsorgott belőle,

meg annyiféle búra-bajra szedték,

az árokpartok tudós egyszeregyét,

a május mikor elmegy, elfelejted,

de bódulatát ingujjadba rejted,

mert jó egy év múlva majd eléd térdel,

az újabb tavasz összes örömével.