„Kis cigaretta valódi, finom
oly illatos, enyhe, mint rózsaszirom”,
ehhez még hosszúszárú szipka járt
és egy öregecske milliomos várt
a szegény, de csinos lánykára
/ilyen magas volt az ára/,
ahogy útját a korzón rótta
barhett bugyija mindentől megóvta.
Ez volt a múlt, elsöpörte Marx és hát
„szívjon időnként Symphonia cigarettát
meg ezüst Kossuth-ot” — ez lett a módi
meg papír szipka és hozzá valódi
Terv, Munkás — fújd a füstöt balra!
/öntudatos munkás nem köpköd a falra/
az igazi jót persze az IKKA-ból hozták
a tüdőrákot hozzá külön szervírozták.
45 évig volt, aztán ez is eltűnt végre
„figyelem a dohányzás káros az egészségre
megbetegszik, bár lehet, hogy nem kérte”
írják, és jókora pénzt szednek be érte,
a bűntudat is áru lett — jó drágán mérik —
az is jár mindegy, hogy kérik, vagy nem kérik.
Az utód? Talán majd azt írják a falra:
„tedd le a pénzt aztán dögölj meg te marha”.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.20. @ 12:07 :: Torjay Attila