„Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett”
Máté evangéliuma
ELŐIMÁDKOZÓ
Tizenkét ember Jézusért,
már hallom a zenét,
tizenkét strófa utolért,
s tizenkét papírlapon ért
szúrt sebéhez az ég,
s az ember semmit sem tanul,
de megtartja a hit,
– pedig még háború az úr,
s a tövistüske újra szúr –
Szent Grál lovagjait,
Húsvét van, édes Istenem,
s az olajfák hegyén,
tizenkét imát sír a szem,
és földbe hajt a végtelen
a kereszt gyökerén.
,,Mi arra küldettünk, hogy megmentsük az ártatlanokat, nem pedig arra, hogy elveszejtsük a bűnösöket!”
PÉTER APOSTOL
Simon, neked a fegyelem,
a figyelés jutott,
új nevet kapsz, csak bízz velem,
és hited lesz az értelem,
a többit megtudod,
mert bármi eshet, szikla vagy,
az erővel teli,
a te elméd már égi agy,
templomot emelj, ami nagy,
s az eget hirdeti,
a halász gyűrűje tiéd,
ha vár is új kereszt,
érezd a kezdet és a vég
iszonytató nagy erejét,
s el Isten nem ereszt.
Az ikonográfiában attribútumnak nevezik azokat a jelképes, jelvényszerű tárgyakat, esetleg ember- vagy állatalakokat, melyek az ábrázolt személyt vagy allegóriát teszik felismerhetővé. Az attribútumok többnyire az ábrázolt személy kezében, oldalán vagy lábánál vannak és mindig életének egy fontos eseményére vagy vértanúságára utalnak:
- Péter: Kulcs – Máté evangéliuma (16:19) alapján a mennyek országának kulcsa
ANDRÁS APOSTOL
Te láttad elsőként a fényt,
te kezdetted a sort,
Simon igaz testvéreként,
belélegezted a reményt,
mint végtelent a holt,
humánus voltál, józan ész,
a hit önkéntese,
nyitott elméjű, tettre kész,
a mindenségből egy egész,
a vallás nyílt szeme,
majd hívott Mestered megint,
s hogy vétlen ne sebezd,
őt szenvedted és nem a kínt,
és némán nézted, ahogy int
a megferdült kereszt.
- András: Andráskereszt – diagonális kereszt, nevét András apostolról kapta, akit Patrasban egy ilyen kereszten feszítettek meg.
IDŐSEBB JAKAB APOSTOL
Keresztelő Szent Jánosért
kerestél békülést,
ott utad lassún véget ért,
s már mennyekbéli lélekért
tanultad a tűrést,
mi egyszerű volt, rád szabott,
de láthattál csodát,
a Gecsemáné-kertje volt,
s a nagy éjszaka csöndje szólt,
hogyan lépsz majd tovább,
s míg vén olajfák szárnyain
virrasztott az ima,
már El-Camino útjain
vezekelt lábadban a kín,
mint mennydörgés fia.
- Idősebb Jakab: Vándorbot
JÁNOS APOSTOL
Az voltál tizenkét közül,
kit Jézus szeretett,
te hagytad vissza örökül,
Evangéliumod körül
őrködő Mestered,
kísérted rögvert útra még,
a szeretet jogán,
láttad, hogy meghasad az ég,
amikor átdöfik szívét,
a rémült a Golgotán,
és láttad ömleni a vért,
de tudja a világ,
ma sem cserélnéd semmiért
szavát, amiben arra kért,
hogy őrizd Máriát.
- János: Kehely – “Meg tudjátok-e inni a kelyhet, melyet én inni fogok?” kérdezte Jézus János apostoltól Máté evangéliuma (20:22) szerint.
FÜLÖP APOSTOL
Vidám voltál és szűkszavú,
a füttyös nyugalom,
kenyérszaporító tanú,
kit messzi elkerül a bú,
de hív sok alkalom,
hogy láttasd Jézust és az Úr
meghallgatta szavad,
és megpendült, akár a húr,
a kérés teste válaszul,
s te szégyellted magad,
majd Jézust űzted, mint szigony
feszült áldozatát,
s ő szólt, ne küzdj a grádicson,
mert ki engem lát, az bizony
már látja az Atyát.
- Fülöp: Bot – a kis-ázsiai Hierapoliszban szenvedett vértanúságot és egy bottal kiűzött egy kígyót, Mars templomának szent állatát
BERTALAN APOSTOL
Téged pillantott meg az Úr
a fügefa alatt,
ha ördögöt vélsz, meglapul,
mert addig űzöd szótlanul,
míg hamva sem marad,
a hűség vitte híredet,
hogy nem akárki vagy,
ma szűcsök őrzik szent neved,
mint szenvedők a sebhelyet,
a gyógyulás miatt,
és láttad, hogy a nép követ,
míg hitből nő a tett,
s mert tested volt a szent szöveg,
hát megnyúzott a gyűlölet,
és lefejeztetett.
- Bertalan: Kés – vértanúságára utal,mivel késsel nyúzták meg
MÁTÉ APOSTOL
Vámszedő voltál, rossz hírű,
de írtad pontosan,
hogy mitől meddig élt a hű,
a legegyszerűbb egyszerű,
miféleképp, s hogyan,
a tollad tudta, messze lát,
a szó meg messzi ér,
és tett is nagy időkön át
Evangéliumod csodát,
és hited volt a bér,
te testben élted az igét,
nem írásodban állt,
hogy nem bánod meg semmiképp,
csak viseled, mint fényt az ég,
a vértanúhalált.
- Máté: Pénzes zacskó – Máté az adószedő eredeti foglalkozására utal
TAMÁS APOSTOL
Ő kétszer is kételkedett,
egy Megváltó alatt,
kitapogatta sebet,
s mit akkoron vak ujja tett,
az végleg ránk maradt,
küldték és Indiába ment,
és tett is sok csodát,
s mint aki égi jót teremt,
úgy hitt és prédikált a szent,
megannyi éven át,
egy hegy maradt a nyughelye,
emeltek templomot,
király főpapja szúrta le,
de őrizi a hegy vize
a Paradicsomot.
- Tamás: Mérőléc – Szent Tamás sok templomot épített missziós tevékenysége során, ezért ábrázolják őt mérőléccel
IFJABB JAKAB APOSTOL
Te voltál maga az Igaz,
a nép oltalma és
tanult, tanító, s éppen az,
akinek élte szent vigasz,
és testvérszenvedés,
Krisztust idéző arculat,
egy lélegző lakat,
de nem nyert oldást a tudat,
s te nem lelhettél más utat
a Júdás csók alatt,
hitt bizonyságod Jézusért
kegyetlen véget ért,
nem tagadtad meg semmiért,
így ütött-gyilkolt, aki félt,
szent, élő hitedért.
- Fiatalabb Jakab: kallózófa – vértanúságának eszközére utal. Vértanúsága ugyanis egy posztófeldolgozóhoz kötődik, aki kallózófával a szerszámával agyonverte, amikor az apostolt ledobták a jeruzsálemi templomból
SIMON APOSTOL
Lázadó voltál, vakmerő,
de hitted Mestered,
te okos, biztos érvelő,
a szó elmédből bújt elő,
és győzött szellemed,
tudtad, az öröklét tiéd,
és Jézust szereted,
s ahol már nem látszik az ég,
ahol a kezdet és a vég,
majd megleled helyed,
halálod – hírlik – Perzsia,
itt adta föl a test,
szétfűrészelték, s az ami,
nem hagyta elpusztítani,
- Simon: Fűrész – Zelóta Simon Júdás Tádéval együtt úgy lett vértanú, hogy kettéfűrészelték őket
JÚDÁS (TÁDÉ) APOSTOL
Hitvalló dicsőséges és
a csodára jelölt,
Abgár királynak nem kevés
erőt adott e küldetés,
mit Tádé gyakorolt.
a kendőn Jézus arca volt,
fonálba szőve fény,
és hívő lett a haldokolt,
pedig csak Isten fia szólt
átall az Úr egén,
csudálták, mit a jóslat ád,
s bár igazból adott,
nem hitték Tádé jóslatát,
s szétfűrészelték az imát,
az irgalmatlanok.
- Júdás Tádé: Alabárd – vértanúságára utal
ISKARIÓTI JÚDÁS APOSTOL
Pénztárnok voltam, fémbe hűlt,
születvén nem hamis,
s míg hitt tizenkét egybegyűlt,
a pénz csörgése beleült
a csontjaimba is,
miatta-érte hagytam én,
hogy megkísértsenek,
harminc ezüstön járt a fény,
s a csókkal lezuhant elém
a bevégeztetett,
imába űztek álmaim,
hurokba fúlt a fő,
de sosem oldoz föl a kín,
s ezüst olajfák húrjain
pendül a vérmező.
„Nem annyira fontos, hogyan haltak meg az apostolok. Az a fontos, hogy mindnyájan vállalták a halált a hitükért. Tudtak volna róla a tanítványok, ha Jézus nem támadt volna fel. Senki nem hal meg olyasmiért, amiről tudja, hogy hazugság. A tény, miszerint az apostolok még a szörnyű kínhalált is vállalták, és nem tagadták meg Krisztusba vetett hitüket, csodálatos bizonyítéka annak, hogy valójában Jézus Krisztus feltámadásának tanúi voltak.”
AZ ÁMEN UTÁN
Tizenkét ember Jézusért,
tizenkét ima egy hitért
az olajfák hegyén,
az ember ott már nincs jelen,
hol földbe hajt a végtelen
a kereszt gyökerén.
Legutóbbi módosítás: 2014.05.12. @ 06:26 :: Böröczki Mihály - Mityka