A kedves, könnyed léptű bűvész besietett a színpadra. Azaz besietett volna, de mivel nem volt színpad, Léna kertje viszont nagyon is, besétált hát a közepébe, a kis kerti parti szívébe. Előkészítette bűvészkellékeit, és elkezdődött a mutatvány. Mi, a párommal éppen a háta mögött álltunk, így jól láttuk a produkciót (hátulról).
— Kedves vendégek! — szólt vidáman Kisslaki Laci második alakja, s meglibbentette sárga cipőjét. — Itt vagyok, mert a testvérem, aki húsz év udvarlás után végre megnősült, tengerparti kirándulás helyett ezt kérte tőlem.
— No, ez jó belépő, máris tetszik a mutatvány! — súgtam a páromnak.
A kis művész először négy pohárral egyensúlyozott, majd mind a négy tetejére lapokat helyezett, amin tojások fénylettek. Egy bűvészpálcával meglökte a lapokat, s a tojások egyenesen a poharakba pottyantak.
A közönség vidám tapssal jutalmazta, ő élénkszínű cipőjében, könnyed, vékony, artista alakját billegtetve ügyeskedett tovább. Minden ellene dolgozott, mégis, mindenki mosollyal fogadta a bemutatót. Függöny hiányában a mutatványt minden oldalról jól lehetett látni, zene sem szólt, mivel szegény — amint megtudtuk — épp aznap felejtette laptopját egy taxiban. Már ez is szimpatikussá tette, így a zene egyáltalán nem is hiányzott. A talaj is ellene dolgozott, hiszen nem a megszokott fa vagy kőpadlón kellett fél lábon karikákat pörgetnie, hanem a göröngyös földön, mégis pörögtek a karikák, újra felharsant a taps.
A főprodukció a pénzről szólt. — Általában nem könnyű pénzt szerezni az emberektől — vezette elő az utolsó mutatványt ügyesen —, mégis, ki adna nekem egy darab papírpénzt, megmutatom, hogy vigyázok rá! — tette még hozzá.
Egy ideig csendben pásztázott szemével a kertben, senki sem jelentkezett, de váratlanul felállt egy vidám arcú úr.
— Ötven Euró jó lesz? — kérdezte nagyvonalúan.
— Szerinted beépített ember? — kérdezte a párom gyanakvóan.
— Nem tudom, csak az lehet, ki tart magánál manapság ennyi Eurót?
— Tökéletes! — rikkantott a kedves bűvész, és villámgyorsan három fehér borítékot húzott elő.
— No, most ezt a pénzt szépen beleteszem az egyik borítékba, a másik kettőben semmi sincs. Ebben a kis pénztárcában viszont van egy biztosítás. Tudjátok, néha történhetnek kisebb balesetek, fő a biztonság!
Elegáns mozdulattal megfordult, s a pénzt, mi jól láttuk, elrejtette… a…, de ezt tényleg nem árulhatom el. Jobb, ha mindenki elhiszi, hogy a borítékba.
A biztosítást rejtő pénztárcát pedig a biztonság kedvéért a szélen nézelődő Aranka ölébe helyezte el.
— A pénz, mint tudjuk, nem ég el — jelentette ki, és szép sorban elkezdte égetni a borítékokat.
Az ötven Eurót felajánló úr kicsit aggodalmas arccal nézte a produkciót, mi is izgultunk ám a borítékokért!! Két boríték már elégett, az utolsó boríték felbontása után az úr nevetve olvasta a cédulát: Köszönettel elfogadom a bűvész számára elhelyezett felajánlást!
Ekkor váratlanul előkerült az ötven Euró is, de azt tényleg nem láttuk, honnan, csak sejtettük… Hiába, mi a bűvész háta mögött álltunk, pont a produkció végét nem láttuk!!!
A kedves bűvész learatta a tapsot, s még jól is esett a lelkünknek, hogy nem kellett a ravasz bűvésztrükk megoldásán töprengenünk. Szó, mi szó, függöny, zene, csinos hölgy nélkül is kiválóan szórakoztunk. Miért? Nemcsak a mutatvány varázsolt el minket, hanem a kedves bűvész kisfiús, kecses, szeretnivaló bája, személyisége is, és persze Léna kertje, s mindenki, aki a vendégseregben megjelent. A kerti partin felolvasott versekről és prózákról már nem is beszélve.
Estefelé kicsit beszélgetni is tudtunk a bűvésszel, aki maga is bosszankodva emlegette a szokatlan körülményeket, de a beszélgetés alatt még szimpatikusabbá vált, többször is megvillant élettel teli, fiatal tekintete, harsány nevetése.
Mi is nagyokat nevettünk, s ma, amikor annyi a szomorú arc a földön, ez a legszebb, legnagyobb mutatványt! De a trükköt én sem árulhatom el, el kell menni hozzá Léna kertjébe. Ott, talán ti is megtudhatjátok!
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Vajdics Krisztina
