Vége. Meghajolhatok.
Mint rossz bohóc,
ki kalapjába dugta a holnapot,
festett maszkja eltakarja
az igaz könnyeket,
melyeket látni nem lehet.
Vége. Ez hát a művem.
Látod? Mosolygok.
Alig hittem volna,
hogy egyszer még tudok.
De minden egyes pillanat erőt ad,
csak a mosolyom rohad.
Rámrohad.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.31. @ 05:22 :: P. Tóth Irén
