Marthi Anna : Bicegő fülű versek

Nyomtatás

Még egy szonett is nehéz annak,

aki nem érzi át a tiszta ízeket.

Rímes a tett, csibészen kerüli a

szabad verseket. Prózai hátterű

társlapokra betű színészek sok

kisbetűt ellenek. Míg felkiáltójel

császározással f

enyeget, a

bábák dolgoznak, és anyák a

hajlongó kérdőjelek. Sőt két

vessző közötti futást néha

pontosvessző ad tovább; 

nem lesz stafétább a bot,

kötőjelek vonnak nagybetűs

bölcsek és három pontos lurkók

közt  párhuzamot. Végül úgy 

szedik ráncba a csatatéren egymásért maguk:

felsorakoznak szaporább libákként, egy-két ügyesebb

dőltbetűkkel fél lábon andalog.  

Akik kutyagolnak kettőspontokért,

és azoknak, ami utána felgyűlt,

a nyitja szívünk kulcsa.

Zárs

zóként a pont jön, kideríteni,

 gyöngybEt

űk ringó költeménnyé 

lesznek-e, grafomán dallamunk

Beállhat-e szonettnek…

Anna, kijavítottam az ékezeteket, de őszintén… humornak gyenge, ( nem is értem miért oda… ). Versnek pedig,  gyengécske, rendezetlen. Ide kap, oda kap, belekap…

GuHa már költészet napja, akkor az legyen tisztelet, lélek-rend…

Kívül-belül rend…

Naplóba javaslom.