Kép: Dávid Júlia
Áldott Szűz Mária szállást nem talála,
Estvéli csillaggal köszön a kovácsra.
„Hallod-e, te kovács, magzatomtól kérve,
Adj nékünk jó szívvel szállást ez estére.”
„Bizony, hogyha volna, akkor sem adhatnék,
Még a padláson is harminchat a vendég.”
„Messziségből jövünk elig étlen-szomjan,
Hűvös már a reggel úton, barlangokban.
Megtenné a széna, földre vetett szalma,
Méhem gyümölcsének lenne bár nyugalma.”
„Tágas ez a világ, eredj a dolgodra!
Szállást kapsz jó pénzér’ városba’, templomba’.
Engem itt figyelnek, kivel s mit beszélek,
Még nyakamra hoznál katonát, őrséget!”
Szegény Szűz Mária szíve belékondul,
Fájdalmával lassan kapu felé fordul,
S a kapufélfáját búval megtámasztja,
Mikor megszólítja egy leányka hangja.
„Üdvözlégy, bárki vagy! Panaszod’ hallottam,
Tudok néktek szállást rongyos istállónkban,
Hol a gyapjas birkák együvé verődnek,
S jászolnál a barmok csendesen kérődznek.”
Megörvend Mária, hajlik a jó szóra,
Közeleg az éjfél, csillag fordulója…
Szent fia születik, sarlós Hold világlik,
A kisded Jézusra hét angyal vigyáz itt.
Az egy kovács lánya mégse nem láthatja,
Mária szent fiát karján hogy’ ringatgatja:
Se két keze nincsen, se szeme világa,
De a szíve-lelke Isten bizonysága.
Szól néki Mária: „Vedd fel gyermekemet,
Kedvedre babusgasd, mint volnék tetied.”
„Nem’tom megtenni azt, bárcsak megtehetném,
Bárcsak megláthatnám, s kötőmbe felvenném.”
„Majd lesz néked kezed, levettetik jármod,
S meg is megláthatod kerek egy világot.”
Kinyúlván két keze, szeme megviláglik,
S fel- és bélát véle magos Mennyországig.
Látva lát hét angyalt, szenteknek seregét
Csodával csodálni Mária gyermekét.
Hazatér a leány vigadva örömmel,
Nagy újságot tészen orcán csorgó könnyel.
„Kedves édesapám, ládd mi esett vélem,
Mért nem adtál szállást, te szívedet kérdem.
Mária zörgetett, anyja egyszülöttnek,
Méhében Úr Jézus, akit jövendölnek.”
„Jaj, ha tudtam volna, Fiúisten anyja,
Két lába nyomát is öntém voln’ aranyba.
Adtam volna szállást a tisztaszobába,
Ezüsten-arannyal hímzett nyoszolyába.
A Szép Szűz Máriát így tiszteltem volna,
Mielőtt a hajnal virrad kakasszóra.
Magam pedig mentem volna a fásszínbe,
Csengős bárányoknak gyapját leterítve.
Mer’ a Szentháromság s az Ég elrendelte:
Földre születtessék az Úr’ Jézus-lelke.”
Dallam: d, r, m, m, m, m, l, s, m, m, m, r, d,
m, r, m, r, l, s, r, d, r, s, l, l,
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Pásztor Attila - Atyla
