lelkemben haldoklik a vágy
koravén ütőerekben
a zsilip lassan zár
csodákat szakít ki magából a reggel
pillámra tapad tétován
betakar eltakar elfed
hogy szemem senki ne lássa
szilánkokra tört a lét
lelkem mint kóbor eb
vánszorogva megy
a magány nyomába
nincs ki szánja
belehajlik a félhomályba
Legutóbbi módosítás: 2014.04.13. @ 09:37 :: Nagy L Éva