Mindig a ma a legnehezebb,
nekifeszül minden eddigi,
belőle jönnének bármi holnapok –
tanács sehol, se jóakaratok.
Egyedül vagyok egy halom bajon,
rosszul: ha látok, döntök, élek –
mi lesz a belém írt törvénnyel:
valahonnan jövök, s hova tartok,
megvisel, ha akarok, ha nem akarok,
szeretni meg végre hogy’ tanuljak,
örüljem, hogy megvan minden múltam –
én meg bábja annyi megtörténtnek:
teszem ami folyvást elém vetve.
Tegnapnál, holnapnál ma nehezebb:
nem enged akkor se, ha engedek.
(2014.04.17.)
