Mennek-mennek, fogynak nagyon,
kiknek vére én is lettem;
egyre több szál köti oda,
rögök alá az életem.
Gyökerem nő, nem a lombom,
az gyarapszik rácsát fonva,
s köröttem a néhány levél
dideregve készül tova.
Jeges szél, ha beléjük kap,
leszakítja mind az ágról;
az utolsó mért maradjon –
távol minden rokonától?
Legutóbbi módosítás: 2014.05.12. @ 18:15 :: Szepesi Zsuzsanna