Higgadt-ráncos arccal, őszintén
mondom ki, mennyire sajnálom,
`mit elnyom szívekben a jelen.
Mindenki helyett szólom: bánom,
mikor elgörnyedt háttal sírok,
és várom, hogy szeressen Isten,
hisz` megvetem sátán hangjait,
imátlanul gőg-mollos díszben.
Mert van tiszta. Maga a líra.
Általa érzek át sorsokat,
tőle színt cserélhetnek kedvek,
meg erőt, vagy pedig gondokat.
Tudom. Talán kellő időben
fogtam fel, milyen célból élek:
megosztani másokkal lelkem,
hogy lássák, sokszor én is félek.
(2013 június 5.)