Dominica Palmarum
( Virágvasárnap )
A jámbor igavonó szamárfülei között
ma még engem ünneplőket látok,
kik a negyednapos halott feltámadása
okán újabb vásári csodákra vártok.
Nem szívvel – pálmaággal, virággal hódolva,
mint egy evilági királynak kijárón –
’s még nem értitek mi az elhívatásom:
én rabságot törni jöttem, taposni kígyóátkon.
Én most az életkenyeret kínálom nektek,
mégis, megint a cirkuszt áhítjátok,
míg e kalmárszellemet nem töritek meg,
az én országomat hiába várjátok.
Földi hatalom nélkül lehetsz követem,
szavak között látva mindennap válassz engem
és hidd; szolgák szolgájaként nem kell nekem
az uralkodó írástudót szamárrá tennem.
De tudom; holnap, mikor a bűnötök ragadozóként
ül meg lelkem vállán a Getsemáné – kertben,
béklyót veret rám az irigy féltékenység
( bár, harminc ezüstjével marad kielégítetlen )
és Pilátus hiába mossa császárhűségben kezeit,
szárítgatva vértelenül gyötrő félelemben;
Ti, már ott, a szeretet nyilvánvaló gyilkosait
választjátok majd akkor is helyettem.
Via Dolorosa
( Szenvedések útja )
Elindultam az úton, nem léphetek vissza,
szörnyű terheiteket már hordozom,
míg föld pora véremet, bűnötök lelkemet issza,
de győzni fogtok e jelben egy napon.
Tolvajok közt megyek, köröttem üvöltő emberek,
– most nem borítja az utamat pálmaág –
már nem számít, ki dobta rám az első követ,
a tömegben kísér anyám, ’s még kísért a halál.
Most olyan a város, mint római aréna;
de belőlem nem lesz soha a gladiátorotok,
meglátjátok, hogy tér át csendes imádságra
a ma harsányan embervért szomjazó torok.
Hátamon korbácsütés csattan és arcomon köpet,
de Ti majd szeressétek ellenségeiteket,
az árkád alatt egy nő utoljára magához ölelt;
( Anyám ), ”látod, mindent újjá teszek.”
De ahová megyek, oda nem követhettek Ti,
szeressétek egymást, amint én szeretnélek
– csak általam juthattok el az Atyához; nélkülem senki –
mert ”Én vagyok az út, az igazság és az élet.”
Most verik át bal tenyeremen az első szöget
( véremmel megpecsételődik az Új Testamentum )
a tábla gúnyolva hirdeti töviskoronám felett;
”Iesvs Nazarenvs Rex Ivdaeorum”.
Kajafás még megaláz, katonák kockáznak köpenyemen
”Emlékezz meg rólam, mikor országodba érsz” – kér a tolvaj.
Szomjazom. Az égen gyűlnek a komor fellegek.
”Bizony mondom, még ma velem leszel a Paradicsomban.”
Miért kell nekem a Poklokra alászállani
( a kereszt nem a végső stáció a győztes úton )
– ”Eloi, Eloi, lamma sabakthani” –
már nem kérdezem; már tudva tudom.
”Beteljesedett.”
Mint, ahogy most szélvihar jő és a föld remeg.
”Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”
( ’S Jeruzsálemben a templom kárpitja elreped. )
Pietá et Resurrectio
( Keresztlevétel és feltámadás )
Anyám, öledben tartod most újra testemet,
míg Atyám lehelte szellemem már a halállal harcol
az utolsó árat fizetve, Poklokra szállva értetek;
de a Sátán eztán emberlelkeket többé nem sarcol.
Harmadnapra megépítem testemet, mint az Úr Templomát
– a sziklasír bejárata elől elgördül a kő –
’s láthatjátok stigmáimat, vasszögek, Lándzsa nyomát;
ne keressétek hát, a holtak közt, aki Élő.
Boldogok, akik hisznek, bár, nem láttak
Bethániában, az Olajfák hegyén, fellegekbe elragadván;
mert reménységüktől megdicsőülve – kik hinni bátrak –
győzve a halálon, ülök mennyei Atyám jobbján.
Majdan kimondatik: ”Isten meghalt, mi öltük Őt meg”*
és jönnek hamis próféták, váratlan pálfordulások;
”Az Úrnak halálát hirdessétek, míg eljövend” **
hogy megmenekülhessenek a világban hitetlen Tamások.
*( Friedrich Nietzsche: Vidám tudomány )
**( Pál, a korinthosziakhoz írt első levél 11:26 )
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Schifter Attila
