M. Laurens
TE CSAK VÁRJ!
Tekints le a hídról folyód két partjára.
Csak lessed, hogy vize megvan-e még?
Néhanap az ember már azt is csodálja,
hogy nem lopták még el lyukas zsebét.
Apádnak s anyádnak nyomozz utána,
s nődet is figyeltesd, hogy hitves-e még?
Minden pillanatban ügyelned kell,
hogy magadé-e, mi megmaradt tiéd.
Szorgosan jegyzetelj nappal, és éjjel –
tapogasd zsebed, pénzed megvan-e?
Lásd átírták a jövődet s múltadat is,
mikor másokra hallgattál pár hete.
Jusson eszedbe az átkozott pillanat,
épp pislogtál, hogy a fénybe ne nézz,
s felnézve, nem voltál többé már senki,
hogy lehettél ennyire vakon merész?
Létezett egykor hited is, egész jó hit,
de Istenedet kinevetve eladtad őt.
Ráébredtél-e már, hogy Ő sem tied?
Most veled példálódzik mások előtt.
Tekints le a hídról folyód két partjára.
Csak lessed, hogy folyódat ki hordja szét.
Hazádat, mint anyádat mi módon cibálja,
s ugyan ki is tudhatja, hogy élnek-e még.
– Mást mondok Én neked! – Le se nézz a hídról,
hátha arcodról a maradék bőr is lesül,
maradj Te inkább csak így csukott szemmel,
folyótlan, szülőtlen, gyáván-semmitlenül.
Őrizzed szemed világát, – de csakis azt –
és oda se nézz, hátha a végén még kiég,
hadd lopják, hadd vigyék, ne láss Te semmit.
Várj egy olyan Istenre, kinek a senki is elég.
( Pest-Buda 2013. április 20. )
Parafrázis Bereményi Géza:Magyarok Istene dala című versére.