megláttam lányban és anyákban,
múltakban, késő virágzásban,
sziromesőben, mire mára
marad a szél – színetlen száraz.
hűtlen voltam a pillanatban,
örökre készültem megfogantan:
megtalálni a változatlant –
a szerelmemre nem vigyáztam.
idővel bármit szólni könnyebb,
bútorokról az erdő-könnyet –
székemről mézgát, meggyötörtet –
kapargatom az életöntet
idemaradt majdnem-köveit,
nézem a hűség szép szemeit,
körmöm és szívem beletörik:
nem vigyáztam a szerelmeim.
(2014.04.17.)
Legutóbbi módosítás: 2014.04.18. @ 18:35 :: Petz György