Lesántult a kutyám lába, szamártövis a talpába’
Ha tövise nem lett volna, tán nyulat is fogott volna.
Szőre szálán a bolhája, mint az üszök a szalmába’.
Fene vinné a jó dolgát, mér’ gyűjtöget annyi bolhát.
De jó volna a szalonna, ha nem csípne a sok bolha.
Mikor szelem a kenyerem, ugrasztják a bicskanyelem!
Kurjongatok kettőt-hármat, megfürösztöm a kutyámat,
A tűz mellett majd megszárad, Sajó vigye a bolhákat!
Tarisznyába’ veres hagyma, hosszi kolbász jó darabja,
Sütögetem faparázson, az illata messze szálljon.
Esthajnalra egy menyecske rókaszemét rám vetette,
Megkívánta a kolbászom nádi sípos erdőháton.
Mondta, páros csókot adna, hosszi felét ha megkapja,
S ha kacagok a szemébe, két almát hoz ez estére.
A szerelem tövismadár, akit választ, arra talál
Tücsök hangú éjfeleken, búzavirágos réteken.
Esztendőre vagy kettőre kerekedik a holdtölte,
Kerekedik az ég alja gyöngyharmatos akarata!
Aki szeret, pároson jár, ezer közül csak eggyel hál.
Karján viszi kerek dombra, megesketni a templomba!
Dallam: m l l s m l l m / m l l s d r r d
s m r d l, r r d / s m r d l, r r l,
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Pásztor Attila - Atyla
