Mi leszek, ha nagy leszek?
Fa ága, virága?
Fürtös csokrokat küldjek
nyíló napsugárba?
Legyek fűn rezgő harmat
szilfák erdejében?
Csöpp, felhőtlen kis világ,
csipke szemfedélen?
Kő legyek kavics között?
Szikla, aki alszik?
Szikla, ám felhők fölött!
Fény, tetőtől talpig?
Lennék csillag, üstökös!
Szikra – hulló rajban?
Szikra! érchomlok mögött!
Ezredévnyi bajban?
Tó leszek, hívogató
tükre holdvilágnak!
Ködfátylat szőjek csöndből
holtak udvarának?
Cet leszek! Hét tengerek
s óceán királya!
Hangomra kél táncra fönn
partok hableánya?
Inkább Szél, ki megjövök
szivárványon túlról!
Eget s földet görgessek,
malomkövet Múltból?
Mégsem!…Óriás!…Hegy leszek!
Világ Tetejére!
Jaj, de akkor hogy’ ülnék
jó anyám ölébe?
Csepp rigó lennék térdén,
s dalolni tanulnék,
sudár fényoltárokon
zsoltárokat fújnék
új világról, s énekem
értené, ki gyermek.
Könnyeit csillogtatnám
vénülő szemeknek.
Egyetlen Jó, s hófehér
Szó leszek gyolcs ingben…
Láng!…Nyelvek közt lobogni
síron túl és innen!
Hang leszek, ősb’, mint a lant,
Ég húrjain zengve,
s gyúlván gyúlva – mind újra
földi szerelemre!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Pásztor Attila - Atyla
